Hőkamera-alaptípusok és jellemzőik

(piaci kínálat szakmai áttekintése)

Cikkszám: hokamera-alaptipusok-es-jellemzoik Kategóriák: ,

Leírás

Érzékelőtípusok, képfrissítési frekvenciák, detektor-kiolvasás, detektorhűtés

Az érintésmentes hőmérsékletméréshez alkalmas termográfiai eszközök (termogrammetriai képességű infrakamerák) ez elmúlt években rohamos fejlődésen keresztül mentek. Ha figyelembe veszünk, hogy ezek az eszközök éppen 50 éve jelentek meg, ma már viszont ez egyik legismertebb és leguniverzálisabb (legsokoldalúbb) vizsgálati eszközévé nőtték ki magukat, akkor ne lepődjünk meg a piaci kínálat sokféleségén (gyártók, típusok) sem. Egy hőkamera-beszerzést tervező ügyfélnek ebből kifolyólag most már nem az igényeinek megfelelő típus hiánya, hanem az óriási választék áttekinthetetlensége okoz gondot. Tehát eljött az ideje, hogy e műszerek fejlődését és típusait szakmai szemmel áttekintsük, valamint a jelenlegi kínálatát rendezzük néhány fontos műszaki paraméter alapján. Ugyanis: A kamerákban megvalósított mérési technológia és a hozzá kapható tartozékok meghatározzák a készülék alkalmazási területét, valamint a várható mérési pontosságot ill. az elérhető hőkép-minőséget.

Letapogató hőkamerák – a kezdetek “eltűnt” csúcstechnológiája

A legelső kereskedelmi (civil) forgalomban kapható – hőmérséklet-mérésre alkalmas – hőkamerák elsősorban szkennelő (letapogató) kivitelben készültek. Ezek csupán egy egyelemű („pont”-) detektort használnak az infravörös sugárzás átalakítására és a mérendő tárgyat egy mechanikus (tükör- ill. lencse-)-rendszerrel tapogatják le. Mivel ez a képalkotó elv egy nagy sebességű (foton-)detektort és nagy precizitású mechanikát igényel, gyártása meglehetősen drága, hűtést is igényel, valamint a mechanikai alkatóelemek végett csak korlátozott élettartamú.

Ennek ellenére nagy előnye is van az összes többi módszerrel szemben: minden egyes képponthoz tartozó jelet ugyanaz a detektor képezi le. Így tehát a hőkép minden pontjáról tökéletesen egyforma feltételekkel jönnek létre az adatok, ezzel pedig igen jó képhomogenitás (és akár 10mK hőképfelbontás) érhető el. A képalkotás lassúsága (tipikusan csupán egy kép másodpercenként), valamint az előbb felsorolt többi hátrány ahhoz vezetett, hogy ez a hőkamera-technológia legfeljebb már csak használt eszközként elérhető.

A cikk folytatását itt éri el.